Az asztrológia analógiás rendszerében minden bolygó egy princípiumot, azaz alapelvet képvisel. Adott bolygóprincípiumhoz tartozó analógiák segítségével tudunk következtetéseket levonni egy horoszkóp kifejtésekor. Ne feledjük, a bolygók nem csinálnak semmit. A mi nézőpontunkból (Föld) a planéták különböző zodiákus jegyekben való elhelyezkedésük és a többi bolygóval való viszonylagos helyzetük az adott tér-idő pillanat egy bizonyos minőségét jelzi, amit a horoszkóp ábrával tudunk szemléltetni. Akárcsak a hőmérő – pusztán jelzi a hőmérsékletet, de nem a hőmérőtől lesz hideg, vagy meleg, ugyanúgy a bolygók sem okozzák az eseményeket, hanem csupán jelzik az adott időpillanat minőségét.
A horoszkóp megannyi jelzése közt előfordulnak olyanok, melyek okozhatnak némi ijedelmet a szülött számára. Egyesek a problémás bolygóktól, mások a nehéz fényszögektől tartanak. A lényeg, hogy tele vagyunk kimondott és ki nem mondott félelmekkel, amik előre determinálják viselkedésünket és reakcióinkat bizonyos tényezők hatására.
Fóbiáink egyike a Szaturnusz bolygóval kapcsolatos. A Szaturnuszt ugyanis hagyományosan a Nagy Szerencsétlenség bolygójának tekintik.
A Szaturnuszt a Jupiter bolygóval együtt sorsbolygónak tekintik az asztrológiában.
A sorsbolygók visszatérései által jelzett tér-idő pillanat minőség az élet sorsfordulóival egybecseng, ezért hatásmechanizmusuk vizsgálata mindig prioritást kap egy képlet elemzésekor. A Jupiter 12 év alatt, a Szaturnusz 28-29 év alatt megy körbe a teljes zodiákuson, ennyi idő kell ahhoz, hogy a születéskor elfoglalt helyéhez érjen. A Szaturnusz visszatérése születéskor elfoglalt helyzetéhez mindig jelentős változásokat hoz az ember életében. Egy ember életében 2-3 Szaturnusz visszatérés fordul elő. Mivel hangsúlyos szerepe van, ezért figyelembe vesszük a fél és negyed-visszatéréseket is (oppozíció, kvadrát). Az ember ilyenkor mennyiségi és minőségi mérleget készít, mit tett eddig, hol tart életében, megfelelő úton jár-e. Ha az eredmény nem kielégítő, akkor ellenállhatatlan késztetést érez az ember, hogy új hosszú távú tervet készítsen a következő periódusra. De elégedettség esetén is hajtja az embert az fejlődés vágya, amihez valamennyire módosítania kell addigi életét.
A Szaturnusz vizsgálata tehát fontos. De ijesztő és félelmet keltő is, vajon mi indokolja?
A Szaturnusz asztrológiai analógiái alapján az akadályok és a megpróbáltatások bolygója. Az Infortuna Major (Nagy Szerencsétlenség), az Idő Ura, a Karma ura, a Küszöb Őre, a Nagy Tanító, de az anyag és az anyagi struktúrák, rend és fegyelem ura is.
Hajlamosak vagyunk az elsőként említett név alapján azonosítani a bolygó esszenciális jelentéstartalmát (Nagy Szerencsétlenség), azonban minden éremnek két oldala van. Mivel poláris világban élünk, mindennek létezik az ellentéte anyagi, fogalmi és lelki szinten is. Annyi rosszat varrtak a Szaturnusz nyakába, hogy a bolygó fogalmát egyesek a Sátánnal azonosították, erre utalnak a sátánimádó szekták “szaturnália” rítusai.
Ha elfogadjuk, hogy a Szaturnusz a Nagy Rossz, akkor kell legyen Nagy Jó is –ami a Jupiterrel analóg (Jupiter a Fortuna Major, azaz a Nagy Szerencse planétája). De mindenben minden mindig ott van – tehát minden önmagában is hordozza önmaga ellentétét, így van egyensúly a világon – jin és jang. Ennek megfelelően a Szaturnusz bolygó önmagában sem pusztán a sötét oldal, vannak pozitív analógiái – na persze attól függ, ki, mit ítél pozitívnak. Van, aki szereti, ha zűrzavar, káosz veszi körül, és van, aki a rendet és a struktúrát tartja megfelelő környezetnek. A Jupiter, mint a Nagy Szerencse bolygója is okozhat problémákat, a túlzásokért felelő. A „túl sok” pedig egyensúlytalanságot teremt, akárcsak a „túl kevés”. A bármiből „túl sok” csírája a káosznak, rendezetlenségnek, de ehhez már a neptunuszi analógiákra is szükség van.
A rendet és egyensúlyt a Szaturnusz teremti meg térben és időben egyaránt. „Minden piszok, ami nincs a helyén, és az is piszok, ami nincs a maga idejében” (Popper Péter). A Szaturnusz a beszűkülés, behatárolás, ahol sok van, abból el kell venni, akkor, amikor ez szükséges, hogy visszaálljon az egyensúly. Mert rend a lelke mindennek, és mindennek rendelt ideje is van. Az Univerzum egyensúlyra törekszik, életbe lép öngyógyító ereje, ami által a kibillentséget helyre tudja állítani.
A Szaturnusz tehát elvesz, mi meg nem szívesen adunk. Főként, amikor úgy véljük, nincs is igazán miből. Minden elvétellel azonban valami mást kapunk cserébe, az Univerzum fizetőeszköze nem mérhető emberi mércével.
Miért Nagy Tanító? A fenti példából is az derül ki, hogy akkor lép be az éltünkbe a szaturnikus hatás, amikor szükséges valamiért beavatkozni a dolgok menetébe. Persze az esetek legnagyobb részében erről nekünk fogalmunk sincs, úgy érezzük, hogy felmerülő problémákra nem szolgáltunk rá, nem ezt érdemeltük a sorstól. Nem kellene, vagy nem nekünk kellene megélnünk meg a kegyetlenséget, a betegséget, a tragédiákat. Egy biztos, az Univerzum működése nem mérhető a mi szubjektív igazságunkhoz. Bármi rossz történik, azzal valamit nekünk meg akar tanítani. Lehet, hogy felvállaltuk ezt a leckét még előző életünkben, és az Univerzum benyújtja a számlát. Ha sikerül megoldanunk a feladatot, amivel jól megtalált minket, akkor továbbléphetünk. Ha nem, akkor még keményebb leckék jönnek. Ezért is nevezik a Karma Urának is a Szaturnuszt, mert a tanulnivalókon, problémákon keresztül tanít, nemesít minket.
És a jól elvégzett munka gyümölcse hosszú időre megnyugvást, stabilitást okoz. Amit sikerül elérni, az tartós eredménynek minősül, időjelölő bolygó, mivel a Szaturnusz Kronosz, az Idő Ura. Amelyik életterülethez kapcsolódik, ott késlelteti az eredményeket, időeltolódást okoz, semmi nem jön gyorsan, csak lépésről lépésre, viszont bármi, amit megteremt, stabil eredménnyé válik. Kapcsolatok terén korkülönbséges kapcsolatot jelezhet némely bolygókapcsolatával, és még problémás esetben is fixálja, lehorgonyozza a kapcsolatokat, kötést jelez, amitől szinte lehetetlen szabadulni néha életeken át. De aki stabilitást szeretne, annak pont ez jelent biztonságérzetet. Szóval jót is, rosszat is hoz. Attól függ, honnan nézzük. Félig üres a pohár, vagy félig tele…
Ha elkerülő manőverekkel ki akarjuk cselezni a sorsot, akkor személyes mókuskerekünkbe belekerülnek azok a tövisek, amik az idők végezetéig véresre sebzik lépteink nyomát… Mert rendnek kell lenni – „amint lent, úgy fent” hangzik a Tabula Smaragdina üzenete. Az Univerzumban Rend van, és ezt a rendet a Szaturnusz, mint rendfenntartó főnök felügyeli. Mert a Szaturnusz a Rend, Struktúra és a Fegyelem felügyelője is.
Az ember lelke szabadságra vágyik, szigorítások nélküli szárnyalásra, és nem fegyelmezésre, bezártságra. Persze, hogy ha valamiben gátolva vagyunk, akkor azt nagyon rossznak érezzük, és uránuszi energiáinkkal ki akarunk törni a cellánkból. Na de ehhez csak akkor lesz esélyünk, ha a Küszöb Őre átenged minket ezeken a korlátokon, falakon. A korlátok nem feltétlen ellenünk vannak, hanem a védelmünkben is. A korlátok gátolnak, de kapaszkodót is jelentenek.
A Szaturnuszt részben azért is nevezik a Küszöb Őrének, mert utána már a transzcendens bolygók következnek – Uránusz, Neptunusz, Plútó (még, ha státuszától a csillagászok meg is fosztották). Van egy mondás, hogy aki a fényt látni akarja, át kell menni a sötétségen. Csak az tud szárnyalni, aki elrugaszkodott a Földtől. A Szaturnusz az anyagi világ kapuja is. Ha elhagyjuk kézzel fogható valóságunk világát, csak nagyon pontos belső iránytűnk tud végigvezetni minket a transzcendentális láthatatlan ösvényeken. Mindennek két oldala van poláris világunkban, és a transzcendencia is kétirányú – a sötét oldal a fekete mágia világa, a világos oldal révén pedig megváltást nyerhetünk.
Aki az ősbolygók princípiumait asszimilálni tudta, az képes lehet a transzcendens bolygók pozitív analógiáit megélni. Aki „elbukott” az ősbolygók és a sorsbolygók vizsgáin, az a transzcendens világ negatív árnyoldalaival tud csak szembesülni. A transzcendencia világában már nincsenek korlátok, amikbe kapaszkodhatunk, és csak az tud kapaszkodók nélkül továbblépni, akiben rend van.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: