Létezésünk hármas egysége a test, szellem, és a lélek. Ettől vagyunk, akik vagyunk, emberek. A test a materiális világban való kézzelfogható megnyilvánulásunk, önmagában csak egy élettelen burok, pusztán romlandó anyag. A világot ebből az anyagi állapotból érzékeljük. Minden anyagi manifesztáció, ami a világon létezik, születéstől a pusztulás felé halad, a fizikusok ezt az entrópia fogalmával társítják. A szervetlen anyag korrodálódik az idő folyamán, a szerves anyag elbomlik. Az ember azonban nem csupán anyagból áll.
“Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb” (Szophoklész: Antigoné)
Mióta az Egységből kiszakadtunk, poláris világban élünk. A bennünk rejlő számtalan polaritás egyike a racionalitás és irracionalitás kettőssége. Racionális oldalunk a tudatos gondolkodás, a tudat, a szellem megnyilvánulása, míg a lelkünket az érzések világa jellemzi, ez az irracionális, intuitív oldalunk.
Amit tapasztalunk, az gondolatokat ébreszt bennünk, téziseket állítunk fel, ideológiákat, elméleteket gyártunk – ez a racionális tudati lényünk. Tanulunk, hogy fejlődjön a tudásunk, véleményt alkotunk, analizálunk, szintetizálunk. „Cogito ergo sum” – “Gondolkodom, tehát vagyok” (Descartes)
A lélek létezését sokan tagadják, tudósok tömege próbálta már cáfolni, és legalább annyian próbálták igazolni is. A tudomány csak azt fogadja el, amit szabályrendszerével, kísérletekkel, képletekkel alá tud támasztani. De amíg Newton nem fedezte fel a gravitációt, az alma addig is leesett a földre… Mi minden lehetséges még, ami körülvesz minket, csak nincs még rá nevünk, képleteink meg főként nincsenek olyan dolgokra, amiknek még nevet sem adtunk!
A megismerés korlátait mi magunk, emberek állítjuk fel. Porszemnyi 3D-s lényként próbáljuk kitapogatni számunkra láthatatlan határaink falait… Attól, hogy valamit nem vagyunk képesek érzékelni, méricskélni, vizsgálgatni, még létezhet.
Míg a természettudományok materialista hívei tagadják a lélek létezését, minden hitrendszer alapfeltételezése, hogy a lélek létezik. A lélek halhatatlansága azonban már nem ilyen egyértelmű tézis. Az ógörögök filozófusok, gondolkodók hittek a lélek halhatatlanságában (Platón, Szókratész, Pitagorasz), míg a keresztény vallás szerint a lélek a testtel együtt meghal. A Biblia szerint nincs a testtől különválasztható, halál után tovább élő halhatatlan lélek. A keleti vallásokban a lélek sosem hal meg, hanem a karmikus rendeltetése szerint újratestesül.
Test + szellem, azaz a gondolkodó, tudattal bíró, logikai következtetésekre képes anyag nem tekinthető embernek, akár robot is lehet. Valami még hiányzik, ami emberré tesz minket. A lélek.
Test + szellem + lélek = Ember
Ember – test = szellem + lélek
A test pusztulása után tehát az egyszerű matematikai képlet alapján, marad a szellem és a lélek együtt. Puszta tudati és lelki energiamező. A kulcsszó: a „marad”.
Bármi, ami létezni kezd, valamiből kialakul, és bármi, ami elpusztul, valamivé átalakul. Semmiből nem lesz soha valami, és fordítva, valami, ami létezett nem tud semmivé válni az energia megmaradás törvénye szerint. A gondolataink, a tudatunk, az érzéseink energiamezőt képeznek, amik nem szűnnek meg létezni többé, csak átalakulnak egy új test, új fizikai sík új tapasztalásainak függvényében.
A kvantumfizika kutatásai azt bizonyítják, hogy a minket körülvevő anyagi világ érzékelésünk, észlelésünk függvénye. A kettős rés kísérlet során olyan következtetésekre jutottak, ami alapjaiban ingatja meg stabil világképünket. Fotonok, fényrészecskék viselkedését vizsgálva kiderült, a foton részecskék viselkedése attól függ, hogy figyelmünket ráirányítjuk-e. Ha nem figyeljük, hullám természetű, és hullámként akadálytalanul áthatol mindenen, míg ha rákoncentrálunk, akkor részecskeként viselkedik, ami ütközik, így visszaverődik. Az anyagi világ kettős természetének a felfedezése sok eddig valószerűtlennek ítélt dolog természetét képes magyarázni.
A képzőművészek alkotásaikkal megpróbálják megragadni a lélek csodáját, és teremtőerejükkel anyagi világba manifesztálják az ideát, ami megszületett a lelkük mélyén. „Nem a kép teremti az ideát, hanem az idea sűrűsödik képpé” (Dethlefsen)
A lelket nem foghatjuk meg kézzel, nem írhatunk rá matematikai képletet. A lelki részünk teljességgel irracionális, intuitívan működik, racionálisan nem lehet megközelíteni azt, ami puszta irracionalitás.
Az egész világegyetem rezgésből áll. Minden energia, amit kibocsátunk, tovább rezonál, lüktet, hullámzik az Univerzummal együtt, mint egy véget nem érő szimfónia.
A léleknek nem kell feszegetnie határokat, mert határtalan. A léleknek hozzáférése van mindazokhoz a dolgokhoz, amik a materiális világban felfoghatatlannak minősülnek.
A lélek végtelen és halhatatlan, maga a transzcendentális misztikum, ami átöleli az egész Univerzumot, hogy eggyé váljon vele.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: