A hitről mindenkinek elsőként a vallás jut eszébe. Pedig hinni vallás nélkül is lehet. A hit nem a vallás miatt működik, hanem fordítva, a vallás működik a hittől. Mivel a vallások hitrendszerre épülnek, gyakorlatilag felhasználják azt az emberi tulajdonságot, hogy az ember képes hinni dolgokban, legyenek azok bármilyen valószerűtlenek.
A hit erőssége független a hit tárgyától. Bármiben hihetünk, szabadon. Saját hiedelmeink valójában pszichikai védőteret vonnak körénk. Ha önmagunkban, képességeinkben hiszünk, növelhetjük önbecsülésünket, ami segít a mindennapok kihívásait teljesíteni. A hit képessége tehát ajándék. Amikor a hit eltűnik, eltűnik a remény. A reményvesztettség pesszimistává és lemondóvá tesz, ami önmagában hordozza a sikertelenség és kudarc csíráját.
A hit és az optimizmus egymástól elválaszthatatlanok. Az optimista ember derűlátó és bizakodó akkor is, ha minden jel, és minden logikus érv az ellenkezőjét sugallja. Miért tud optimista lenni az ember? Azért, mert mélyen és megmagyarázhatatlanul hisz abban, hogy végül jól alakulnak a dolgok.
Amikor a legelveszettebbek vagyunk adott életszakaszban, akkor is képesek vagyunk az utolsó pillanatig hinni abban, hogy minden jóra fordul. A vallásos emberek Istenükhöz fohászkodnak, mert hisznek abban, hogy kihúzza őket a csávából. De több ezer éves, őseinktől átörökített genetikai lenyomatunk hatására, még azok is Istentől kérnek segítséget, akik semmilyen vallási kötelékbe nem tartoznak.
Bizonyos helyzetek normál emberi képességekkel nem megoldhatók. Ha Isten nem segít, akkor szuper képességekkel felruházott hősökre van szükség. A csodavárók manapság megsokszorozódtak, ami részben a médiának is köszönhető. Filmek sokasága készült képregény történetek alapján, amikben a főhős csodálatos szupererő, szuperképesség birtokosa. Már-már azt hisszük, hogy ezek a képességek bennünk is ott szunnyadnak, csak valamiért blokkolódtak. Nem árt óvatosnak lenni, mert hiába hisszük nagyon erősen, hogy tudunk repülni, vagy úszni a levegőben, ha kiugrunk az ablakon, az zuhanássá válik, nem szárnyalássá.
Önbizalmunk, önmagunkba vetett hitünk már az személyiségfejlesztéshez tartozik. Szükség van rá, hogy a kérdéses területen sikereket tudjunk elkönyvelni. Erre az életre megtanulandó lecke, hogy úrrá legyünk gyengeségeinken. A horoszkópelemzés rá tud mutatni arra a területre, ahol tanulnivalónk van önmagunkról.
Amikor valakinek sérült az önértékelése, gyakran külső éltető forrást keres ahhoz, hogy táplálja, erősítse, lelki támaszt nyújtson. Előfordul, hogy valahová feltétel nélkül tartozni akaró, magányos embert magába szív egy-egy eszme, vallási áramlat, szekta. Ők akkor érzik magukat erősnek, elégedettnek és stabilnak, ha támaszkodhatnak ezekre a szellemi áramlatokra, amik idővel teljesen bekebelezik őket. Akik valahová tartozni akarnak, megkapják a közösséget is azzal a választott szellemiséggel, ami magával ragadja őket, néha egész életen át.
A hit meggyőzhetetlen az ellenkezőjéről, nem fogad el bizonyítást, nem gondolkozik, és nem érzékel, hisz a hit vak. De pont ebben rejlik az ereje. A hit mindent képes uralni, mindent képes legyőzni. És bárki bármiben is hisz, egy dolog közös, az, hogy a hit a lélek működésének része, az a csoda, ami az embert emberré teszi.