Az asztrológia múltja több ezer évre vezethető vissza. Őseink figyelték a csillagos eget, alakzatokat kerestek bennük, amiket mitológiai nevekkel azonosítottak, majd felruházták őket az azoknak megfelelő tulajdonságokkal. A csillagos ég megtelt istenségekkel, és történetekkel. Őseinknek fogalmuk sem volt akkoriban még arról, hogy a földről látszó apró fénylő pontocskák az égen nem mind csillagok. Asztronómiai definíciója szerint a csillag olyan égitest, amely nukleáris energiát termel, így saját fénnyel rendelkezik. A csillagok körül elliptikus pályán keringő égitestek a bolygók, amik a központi csillaguk fényét verik vissza. A bolygók körül keringő égitestek pedig holdak, amik az adott bolygónál kisebb energiával, gravitációval rendelkeznek.
Az égitestek strukturálisan kapcsolódnak egy mindent átfogó egyetemes rendszerhez. Minden csillag is egy csillagrendszer részeként még hatalmasabb rendszert képezve egy központi Mag körül rója pályáját – az elképezhetetlenül hatalmas rendszer egészét hívjuk a Mindenségnek, Univerzumnak, Világnak. Az Univerzum végtelen, és olyan beláthatatlan, hogy az emberi elme képtelen felfogni a nagyságát, csak megközelíthetjük a fantáziánk kiszélesítésével, és megpróbálhatjuk matematikailag leírni, ahogy arra számtalan tudós már kísérletet tett. A mai kutatások, elképzelések alapján több Univerzum létezik, amik feltételezhetően fraktál struktúraként kapcsolódnak össze. Mi emberek, porszemnyi lényekként létezünk itt ebben a csodában, de jelenlétünk a világmindenség monumentalitásához képest csupán egy gondolattöredéknyi felvillanás. „por és homu vogymuk…” (Halotti beszéd)
Az Univerzumban tehát csodálatos rend van, ennek ellenére időről-időre előfordulnak előre kiszámíthatatlan dolgok, nem várt események, azaz véletlenek. Vagy mégsem azok?
„A véletlen, mint kiszámíthatatlan, nem törvényszerű esemény, minden kozmoszt káosszá változtatna… Ugyanez érvényes világunkra is, már az első véletlen bekövetkeztével megszűnne létezni… Minden esemény mögött törvény áll” (T. Dethlefsen)
„Az arányok rendkívül fontosak. Egy parányi eltérés a gravitáció törvényében és az univerzum széthullik, vagy magába zuhan… Egész létezésünk, életünk a természeti állandók arányához kötött.” (dr. Rockenbauer Antal)
Kedvenc mondásom: az élet a titka a mérték. Hogy is férhetne el egy ilyen „jól szabott” csodában bármilyen működésbeli eltérés, ami a tökéletes szerkezetet megbontja. Amit mi véletlennek nevezünk talán nem más, mint az Univerzum biztonsági kapcsolója, biztonsági programja. Mint egy monumentális virtuális vírusirtó, vagy tűzfal, a világegyetem gépezetében. Vagyis tervezett beavatkozás egy nem emberi léptékű rend fenntartására.
A véletlen tehát olyan anomália, ami a tervezettől való túlzott eltérés esetén a szükséges irányba mozdítja el az eseménysort, azaz beavatkozik. A beavatkozás azonban mindig tervezett – az Univerzum forgatókönyve nem improvizál.
Einstein: „Isten nem kockajátékos”.
Az Egyetemes Rendező Elv gondoskodik arról, mindig minden a megfelelő időben, helyen, és módon manifesztálódjon világunkban. Minden esemény egy láncreakciót indít el, ezáltal befolyásolva a teljes eseményhorizontot. Kisebb nagyobb tűréshatárok valószínűleg megengedettek, amit nevezhetünk szabad akaratnak. A beavatkozás mértéke függ az eltérés nagyságrendjétől. Tűréshatáron kívül lépő eseménysor azok alanyainak teljes törlését idézheti elő, kiírják őket végleg a forgatókönyvből. Ekkor életbe lép az Univerzum „Reset” gombja, a rendszer újraindul. Az élet élni akar. Az Univerzum is él, és létezésének feltétele a struktúra háborítatlan fenntartása.
Analógiás szinten a Szaturnusz gondoskodik a felügyeletről. A Szaturnusz a Rend, a Törvény, a Struktúra, az Idő és Tér ura, a „felügyelő”. A szaturnuszi szigor, a beavatkozás „törvénysértés” esetén szükségszerű. Ellenőriz, vizsgáztat, és helyreállítja a sérült szerkezetet. Adott életterületen teljes “nagytakarítást” végez.
Amikor az eseménysor túlságosan eltérő irányba halad a tervezettől, egy váratlan heves impulzussal közbelép az Uránusz, hogy helyreállítsa a Tervet. Az Uránusz szimbolizálja a hirtelen, a váratlan és szokatlan dolgokat, amiket a Szaturnusz strukturál, hogy adott eseményhorizonton manifesztálódni tudjanak. A beavatkozás minősége mindig uránuszi jellegű a létrejövő szokatlan esemény váratlan és hirtelen bekövetkezése által. A „megtorlás” módja, eszköze attól függ, hogy milyen bolygókat aktiválnak a fenti bolygók. Mars esetében a fizikai konfrontációk, mint ütés, ütközés, szúrás, vágás, égés, stb., Merkúr érintettségnél pld. közlekedési baleset, Vénusz esetében például egy hirtelen fellángoló érzés, ami átalakítja az ember megszokott életmentét, gondolkodását, és kitör a rutinból. Vegyes érintettségnél az uránuszi hatás ihletettséget adhat, aminek hatása csodálatos képzőművészeti és irodalmi, zenei alkotásokban manifesztálódhat (a „Múzsa csókja”).
Amennyiben a szaturnuszi-uránuszi beavatkozás elégtelennek bizonyul, aktiválódik a plútói energia, ami elsöpri a helyreállíthatatlan hibákat, és a romokon újraépíti a kívánt struktúrát. A mindent elpusztító, mindent elsöprő rombolás helyet ad az újnak, ezzel megteremtve az újrakezdés, az újrateremtődés feltételeit külső és/vagy belső metamorfózison keresztül. A Plútó a Skorpió jegy uraként a halál, az elengedés, de a regeneráció és a gyökeres átalakulás bolygója is.
A Plútó tranzit útján a Bak jegyébe, a Szaturnusz, a Nagy Rendfenntartó uralma alá került 9 éve, 2008-ban. Mivel elnyújtott elliptikus pályája miatt lassú bolygó, ezért még egy ideig ott időzik (2024 január.21.). A Szaturnusz kemény próbatételeit kiállni is mindig nehéz feladat, de így, hogy a Plútót mozgósítja , különösen nehéz időszak köszönt az érintettekre. Ugyanis ahol nem tudja megvalósítani az óhajtott struktúrát, a Plútó segítségével kíméletlenül és gyökerestül kiírtja még az írmagját is a hibásnak ítélt szerkezetnek. A Szaturnusz, mint az Idő Úr, ítél, de elodáz, mindent késleltet, tény azonban, hogy tartós eredményeket ad. A Plútóval összefogva ez inkább hátborzongatóan egzakt időzítés, mint időhúzás. A visszaszámlálás már megkezdődött.
A plútói transzformáció megértése és feldolgozása nehéz, majdhogynem lehetetlen feladat, mert a túlontúl fájdalmas veszteségek, elengedések megélése során mély lelki sebeinkkel kell konfrontálódnunk, megkérdőjeleződhet egész világképünk, és önazonosságunk. A plútói energiák megszelídítésével úrrá lehetünk a változástól való félelmeinken, és az energiákat belső lényünk nemesítésére tudjuk felhasználni. Mindez nem kis feladat, a lényeg, hogy bizalommal forduljunk az Univerzum bölcsessége felé, és higgyünk abban, hogy az átalakulás, bármilyen fájdalmas, és végleges is, egy másik minőségbe, magasabb szintre emel minket. Az energia-megmaradás törvénye szerint semmi nem vész el, csak átalakul. Gondolataink, érzéseink mind energiamezőt képeznek, amik nem szűnnek meg létezni többé, csak átalakulhatnak egy új test, új fizikai sík, vagy azonos fizikai síkon egy új minőség új tapasztalásainak függvényében.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: