A horoszkóp, mint kaleidoszkóp

Mi is a kaleidoszkóp?

Apró, színes formákból,  henger belsejében elhelyezett tükrök segítségével összefüggő mintázatok keletkeznek. A henger egyik végén színes apróságokat helyeztek el, a másik végén pedig egy lyuk van. Ha ezen bepillantunk, akkor a színes tárgyak az oldalfalak visszatükröződése miatt sokszorosított mintává változnak. Ógörögül így hangzik: a gyönyörű formák vizsgálata (gyönyörű = kales, forma = eidos, nézni, vizsgálni = scopeo).

A kaleidoszkóp színes, különböző formájú üvegszilánkok többszörös visszatükröződésével létrehozott végtelen számú mintázat. De csak az tud a kaleidoszkópban összekeveredni, ami benne van. Ha például nincs benne kék színű szilánk, bármilyen mintázatot is kapunk, ez a szín hiányozni fog belőle.

Mindannyian olyanok vagyunk, mint egy kaleidoszkóp. Szebbnél szebb mintázat rejlik bennünk. Azt gondoljuk, ismerünk valakit, pedig csak egy éppen aktuális mintázatot látunk. Más mást lát. De a színek változatlanok…

A külvilágban a saját visszatükröződéseinkkel nézünk szembe. Senki sem ugyanazt a képet alkotja rólunk. Minden külvilágból érkező jelzésre, ingerre különböző módon reagálunk. Az azonnali válaszok, reakciók nagyobb részt ösztönösek. Mélyebb önismerettel saját belső tükrünkre is rálátásunk lehet, ami révén tudatosíthatók gyengeségeink – mert mindenkinek vannak, bármennyire lázadozhatunk ellene – és erősségeink is, amik meghatározzák a tudatos cselekvés irányát és módját.

Az élet során folyamatosan módosulnak külső és belső tulajdonságaink, hiszen mivel az időt lineárisnak érzékeljük, a gyermekkortól az öregedés felé haladunk. Változnak motivációink, közeli és távoli céljaink, ízlésvilágunk… De bármiféle külső és belső változáson is megyünk keresztül, mégis ugyanazok maradunk, akinek hajdanán megszülettünk, akik a születés adott tér-idő pillanatában csecsemőként először felsírtak. Legelemibb részecskéinkbe kódolt információ ugyanaz csecsemőkorunkban, mint aggastyánként.

Óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy ha eleve kódolt információk rejlenek bennünk, van-e rá mód, hogy kilépjünk az ördögi körből, és alapvetően módosítsunk lényünk finombeállításain, hogy megváltoztathassuk az alapinformáció (forráskód) által kijelölt utunkat. A válaszom erre a kérdésre az, hogy szerintem van eleve elrendelés. De mégis van esélyünk is arra, hogy a sorsot megtréfáljuk. A tudatalatti feltárásával, a homályból előcsalogatott rejtett énünk segítségével tudatos szintre emelhetjük azt a belső szférát, ami külső világunkban létre fogja hozni a csodát, a változást, amire mindig is vártunk.